Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 4 találat lapozás: 1-4

Névmutató: Francke, Klaus

1997. május 2.

Máj. 2-án Temesváron vitafórumot rendeztek a romániai német kisebbség jövőjéről, melyen részt vett Tokay György kisebbségügyi tárca nélküli miniszter, Paul Philippi, a Német Demokrata Fórum elnöke, valamint Romedei Arquint, a FUEV elnöke, Klaus Francke a Német-Román Barátság parlamenti csoport elnöke és Rudolf Bindig az Európa Tanács kisebbségügyi raportőre és a bukaresti német nagykövet. Tokay György bevezetőjében elmondta, hogy a jelenlegi kormány első és legfontosabb bizalomerősítő lépése a német kisebbség ügyében az volt, hogy a külügyminisztérium bocsánatot kért a romániai németeket ért igazságtalanságokért, a deportálásokért, valamint a németek kiárusításáért. A kormány által a német kisebbség érdekében tett gyakorlati lépések közül megemlítette, hogy elkezdődik az elkobzott közösségi javak visszaszolgáltatása, módosul a tanügyi törvény és készül a nemzeti kisebbségvédelmi törvény. Paul Philippi a németek visszatérésének kivitelezhetőségéről elmondta, hogy ha próbaidőre vissza is térnének néhányan, a Németországban élő romániai szászok és svábok olyan garanciákat kérnének a német államtól, hogy bármikor visszatérhessenek választott hazájukba, mint a kettős állampolgárság megőrzése, a német nyugdíj folyósítása akkor is, ha egy évben 180 napnál többet tartózkodnának Romániában és elkobzott tulajdonuk visszaszolgáltatását. A német belügyminisztérium jelenlévő képviselője elmondta, hogy erre az eshetőségre még nem készült fel a német állam. Tokay György beszámolt a máj. 1-jén a Kisebbségvédelmi Hivatalban tartott munkamegbeszélésről, amelyet a prefektusokkal szervezett. Kiderült, hogy a közigazgatási szakemberek nincsenek tisztában azzal, hogy az 1201-es ajánlás a román jogrend szerves részévé vált. Ezeknek a változásoknak a nem ismerete vezetett oda, hogy vita volt a magyar nyelv ismeretéről olyan városban, ahol a lakosság fele magyar. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

1998. április 27.

Ápr. 27-én Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában fogadta Klaus Franckét, a Bundestag német-román barátsági csoportjának elnökét. A találkozón a németországi képviselő arról kért és kapott tájékoztatást, hogy miképpen ítéli meg az RMDSZ a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetet, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulására. A vendég érdeklődött a romániai etnikai közösségek közötti együttműködésről is. Markó Béla belpolitikai kérdésekről szólva elmondta, hogy az RMDSZ mint a kormánykoalíció tagja nem támasztott új követelményeket az új kormány elé a kisebbségi kérdések rendezését illetően, de ragaszkodik a korábbi koalíciós megállapodásokban és kormányprogramban foglaltak valóra váltásához. Ami a kisebbségek közötti együttműködést illeti, a szövetségi elnök hangsúlyozta, az RMDSZ kifejezetten jó kapcsolatokat tart fenn a Német Demokrata Fórummal, államtitkári funkcióra is javasolt egy, a német kisebbséghez tartozó személyiséget, akivel jó a kisebbségvédelmi miniszter együttműködése. Szövetségünk az ország nagy veszteségének tartja, hogy az évek során sok német nemzetiségű román állampolgár vándorolt ki, és örömmel üdvözli a visszatelepedni szándékozókat. Klaus Francke ennek kapcsán kifejtette, hogy ehhez a román kormánynak számos törvényes intézkedést kell hoznia a visszatelepülők tulajdonjogainak rendezése érdekében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 27., 1253. sz./

1998. május 7.

A romániai német kisebbség jövőjéről megrendezett temesvári vitafórumon részt vett Tokay György kisebbségügyi tárca nélküli miniszter, Paul Philippi, a Német Demokrata Fórum elnöke, valamint Romedei Arquint, a FUEV elnöke, Klaus Francke a Német-Román Barátság parlamenti csoport elnöke és Rudolf Bindig az Európa Tanács kisebbségügyi raportőre. Tokay György bevezetőként elmondta, hogy a jelenlegi kormány első és legfontosabb bizalomerősítő lépése a német kisebbség ügyében az volt, hogy a külügyminisztérium bocsánatot kért a romániai németeket ért igazságtalanságokért, a deportálásokért, valamint a németek kiárusításáért. A kormány által a német kisebbség érdekében tett gyakorlati lépések közül megemlítette, hogy elkezdődik az elkobzott közösségi javak visszaszolgáltatása, módosul a tanügyi törvény és készül a nemzeti kisebbségvédelmi törvény. Paul Philippi a németek visszatérésének kivitelezhetőségéről elmondta, hogy ha próbaidőre vissza is térnének néhányan, a Németországban élő romániai szászok és svábok olyan garanciákat kérnének a német államtól, hogy bármikor visszatérhessenek választott hazájukba, mint a kettős állampolgárság megőrzése, a német nyugdíj folyósítása akkor is, ha egy évben 180 napnál többet tartózkodnának Romániában és elkobzott tulajdonuk visszaszolgáltatását. A német belügyminisztérium jelenlévő képviselője elmondta, hogy erre az eshetőségre még nem készült fel a német állam. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2015. október 31.

Az őshonos nemzeti közösségek autonómiájáért (Interjú Csóti Györggyel, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjével, 4.)
Találkozások Iliescuval
– Ion Iliescuval háromszor találkoztam. Először az Országgyűlés külügyi bizottsági delegációjának tagjaként, melyet az elnök, Horn Gyula vezetett. A román elnök elég gyorsan rátért a dákoromán elméletre. Elképesztő durvasággal ecsetelte, népe mit szenvedett a keletről beözönlő magyaroktól. Horn hallgatása miatt én adtam neki megfelelő választ. Gyula, aki mellettem ült, először rugdosni kezdte a lábam, hogy hagyjam már abba. Végül csak elmondhattam, amit akartam.
Másodszor szintén delegációban, az Európai Demokrata Unió Politikai bizottságában találkoztam a kommunistából áldemokratává vedlett államfővel. A német Klaus Francke vezette a csoportot, mely tényfeltáró úton járt délkeleti szomszédunknál. Francke megkérdezte Ceauşescu egykori ellenlábasát: igaz-e, hogy egyesülni akarnak Moldovával? Vendéglátónk elkezdte hosszan mesélni a dákoromán elméletet, majd rátért a barbár magyarok gaztetteire, kimerítően ecsetelve a román nép szenvedéseit a magyar uralom alatt. Moldováról egy szót sem szólt. A delegáció tagjai döbbenten hallgatták. Nem kellett megszólalnom.
Harmadszor egy athéni konferencián találkoztam vele. Mazochista bátorsággal megkértem a helyi nagykövetségünk diplomatáját, Jánosi Györgyöt, hozzon össze egy négyszemközti megbeszélést Ion Iliescuval. Egy óra múlva megkaptam az időpontot és a helyszínt! Igaz, nem ketten voltunk, ott ült mellette egyik samesza is. Iliescu megint a dákoromán elmélet fejtegetésébe bonyolódott. Nekem is elmondta, mennyit szenvedtek a „magyar megszállás alatt”. Süketek párbeszéde lett ez is. Arról vitatkoztunk, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés belügy-e Európában. Azt állította, a magyar kisebbség több jogot élvez Romániában, mint bármelyik más kisebbség a kontinensen. Az ezt követő sajtóértekezleten – melyre engem nem hívtak meg, és csak utólag értesültem róla – Iliescu kijelentette, hogy „a román–magyar kapcsolatok javításának kinyilvánított óhaja és egyes magyar személyiségek megnyilvánulása között eltérések vannak”.
Jogsegélyszolgálatok – 2014-ben már nem került be a jelentősen, mintegy felére csökkentett létszámú parlamentbe, bár ott volt a Fidesz–KDNP országos listáján, de nem befutó helyen. Jobb pozícióban várta az európai parlamenti választásokat, de ott sem szerzett mandátumot. Mivel foglalkozik most?
– Igen, 2015 elején felkérést kaptam a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) vezetésére. Kissé meglepett ez a kérés, mert korábban más feladatról volt szó, de azért megnéztem, mit kell ott tenni. Negyedszázados autonómiaharc után rájöttem, itt a helyem! Mert a két és fél évtized alatt nem jutottunk egyről a kettőre. Sehol nincs tényleges autonómia, nemhogy teljes körű. Közben meg félelmetesen fogy a magyarság az elcsatolt területeken. Tízéves távlatokban több százezres nagyságrendben. Mire kiharcoljuk az autonómiát, nem lesz számottevő magyar az érintett térségben. Tehát most tűzoltó munkára van szükség! Elvállaltam a feladatot, melyet április eleje óta töltök be. Védelmet kell biztosítani azon személyeknek, csoportoknak és intézményeknek, akiket és amelyeket magyarságuk miatt ért jogsérelem. Emelt fejjel és jogbiztonságban élhessen a magyar a szülőföldjén. Amíg nem érjük el a tényleges és teljes körű autonómiát az egyes régiókban, addig szükség van a mindenkori budapesti kormány, a magyar politikai pártok és a civil szervezetek hatékony támogatására. A támogatási rendszernek négy területen kell működnie: az anyanyelvi oktatás, a jogvédelem, a megélhetés és a magyar kultúra ápolása, fejlesztése területén. A megélhetési támogatás alatt gazdasági együttműködést, fejlesztési támogatást és európai uniós pénzekért való közös pályázást (határokon átnyúló regionális fejlesztések!) kell érteni. A jogvédelem biztosítása szintén négy pilléren nyugszik: erkölcsi, politikai, szakmai és anyagi. Az első kettőt a hivatalos politika hivatott biztosítani, a másik kettőt a kormányzat és a civil szféra együtt. Mi ez utóbbiban tevékenykedünk. Az intézet három éve alakult kormányzati kezdeményezésre, és egyelőre csak költségvetési pénzből gazdálkodunk. Alapítványi struktúrában működünk, a KJI a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány végrehajtó szerve, de mint ilyen, önálló jogi személyiség. Tevékenységünk két pilléren nyugszik: határon túli fiatal magyar jogászok, ügyvédek szakmai továbbképzése nyári egyetemek és konferenciák formájában, valamint ügyvédek, ügyvédi irodák anyagi támogatása. Ez utóbbi megint két területre terjed ki: állandó jogsegélyi helyek biztosítása mindenki számára, akit magyarsága miatt ért jogsérelem, valamint konkrét bírósági ügyek finanszírozása. A jogsegélyszolgálati helyeken mindenki térítésmentesen kap tanácsot, kisebb ügyekben védelmet is. A Kárpát-medence elcsatolt területein tizennyolc helyen működik jogsegélyszolgálat, és húsz konkrét bírósági pert támogatunk. Magyarverések, kettős állampolgársági problémák, magyar feliratok, zászlóhasználat és himnuszéneklés – ezek a legáltalánosabb esetek. Nagyszabású terveim vannak a hálózat bővítésére és nemzetközi együttműködés kialakításához. Mindehhez azonban pénzre, sok pénzre van szükség.
– Az új-liberális fősodor – amely rázúdult az életvilágunkra – a szocialistákkal szimbiózisban 1994-től többször is kormányra került. Antropológiai képletük szerint az egyén a forrása minden értéknek, és időrendben is megelőzi a közösséget, amely csak halmaza az önérdekeit követő, haszonmaximalizáló lényeknek. Közösségi köteléke tetszés szerint változtatható. A magyar nemzeti kisebbség nekik csak ballaszt volt, amelyet az első alkalommal kidobtak progressziójuk léghajójából. Ön nemzetére büszke, konzervatív politikus. Hogyan határozná meg a konzervatív politika lényegét? – A konzervatív politika szövetség a holtak, az élők és a megszületendők között, a világ szellemi és anyagi javainak megőrzésére, ápolására és továbbfejlesztésére. Ezzel szemben minden más politikai irányzat szövetség az élők között a világ szellemi és anyagi javainak felosztására és felélésére.
S. KIRÁLY BÉLA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-4